A képen Bánkúti András bolhája, mármint a Bolha nevű macskája, aki a nevét onnét kapta, hogy megtalálása idején valóban tele volt a nevét adó vérszívóval. Helyes jószág.

Jó játék, ami a Capa központ kávézójában látható, kilenc kiállító próbálja meg bemutatni a macska kilenc életét, kilenc feldolgozási lehetőségét, az ilyen portrétól kezdve a bonyodalmasabb vagy áttételesebb megjelenésekig. Aztán döntsél, néző, meddig akarsz elmenni a művészekkel, jobb itt maradni, hogy ilyen egy helyes macska, vagy inkább nézel nem helyes macskákat, még inkább nézel nem is macskákat, csak valahogy áttételesen csatlakozó szőröket. Macska a népnek, macska a borzadóknak, szépművészeti macska.  

Valaha a Galaktika című tudományos-fantasztikus magazinban olvastam egy novellát, amelyben egy őrült tudós előadása hallatszik ki egy ablakból. Az őrült arról beszél, hogy az idegenek itt vannak közöttünk, megfigyelnek és továbbítják az információkat, beférkőznek a köreinkbe, és mi etetjük és simogatjuk őket. A tudós beszéd közben kinéz az ablakon, és felordít: tessék, itt vannak most is, és egy cserepet dob az idegenek közé. Nyivákolva futottunk szét a kertben.