Pont ami nekünk jutott belőle, a vége nem lett nagyon szép. Az operaházi Cosi fan tutte nem tartozik Jiři Menzel főművei közé, ami akkor nagy ötletnek indult, hogy Menzel rendezzen operát nálunk, nekünk, az nem jött be, de annyi baj legyen. A bemutató után, a tapsrendben azért Menzel finoman farba rúgta Kálmán Pétert, amiért irigyelni fogom egész életemben, mégis egy Menzel-féle kecsketúró…
De akkor mi Jiři Menzel főműve. Nyilván a filmek, amit mindenki látott, a Sörgyári capriccio, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, Az én kis falum. Hogy azt ma gyakorlatilag mindenki ismeri, hogy „Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” Hrabalért senki nem tett annyit, még talán Esterházy Péter sem, mint Menzel. És aki Hrabalért tesz, az sok kelet-európai lelket simogat meg és mondja neki: hiába hiszed azt, hogy te vagy az élet balfácánja, miért nem tudtál háromszáz kilométerrel arrébb születni, mert jó ez a hely. Erre lakik Pepin, Francin, Magdalena Vásáryova, ahogy hosszú haját fújja a szél a kémény tetején – hogy másról most ne is beszéljek.
Az üzenet tartósabb, mint az ember.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.