Hogy lehet, hogy Börcsök Enikő nem (volt) Kossuth-díjas? Szerintem sokan teszik föl most a kérdést, és persze, tudják a választ is: mert valaki évről évre rosszul döntött.

Bocsánat, hogy ilyen mellékesnek látszó dologról beszélek Börcsök Enikő halálakor, de a fontosakról most sokan szólnak, és nem akarom bizonygatni magamnak sem, hogy én már mikor fölfedeztem magamnak, hogy itt van egy egészen különleges színészi minőség, olyan színpadra születettség, ami elvétve fordul csak elő. És ami megtévesztő is lehet, annyira nem csinál látszólag semmit a színész, csak ott van, csak ő az, hogy nem venni észre, mennyi munka van ebben az ottlevésben.

Szóval: hogy lehet, hogy Börcsök nem Kossuth-díjas? Előfordult másokkal is, hogy várni-várni kellett, mert valaki mindig lehúzta a listáról, vagy föl sem terjesztették. Meg hát nem mindegy? Sikerült a Kossuth-díjat addig politizálni, amíg nem lehet komolyan venni, mint értékmérőt: ha ti Lovasit, akkor mi Ákost, egyik nagyobb zseni, mint a másik. Voltaképpen ennek örülni kellene, szerintem legalábbis semmiképpen nem állami feladat eldönteni, hogy ki milyen nagy művész. Ha minden Kossuth-díjjal az jár, hogy azon agyalnak, a díjazott kinek az embere, akkor egy idő után senki nem töri majd magát a kitüntetésekért, megelégszik a tapssal, úgy látszik, szeretnek. Csak a reflexeink még mindig élnek, szeretjük, ha azokat díjazzák hivatalosan, akiket mi is díjazunk, ezért olvassuk bólogatva vagy fejcsóválva minden évben a névsorokat. Nem is tudok jobbat mondani most, csak azt, hogy aki nem Kossuth-díjas, az Latinovits Zoltánnal van egy csapatban. Aki Kossuth-díjas, az meg Pióker Ignáccal.