Gondolom, valamikor beoltottak Schiff András ellen, nem tudom, miért, de az biztos, hogy annyira kevés örömöm van a művészetében, hogy az legalábbis gyanús. Az a baj, hogy nemcsak gyanús, de valahogy hazafiatlan dolog is, tényleg egy egész ország tud örülni annak, ha Fucsovics Márton nem az első körben esik ki, vagy Gulácsi kivéd egy tizenegyest, és akkor Schiff András, lovaggá ütötten ott koncertezik a Teatro Olimpicóban… Én meg azt nézem, hogy ezt vajon meddig lehet még művészetként eladni.

A nemrég elhunyt Németh János professzornak volt az a trükkje a polgári perrendtartásról szóló előadásain, hogy nagyon halkan beszélt. Mivel a pp buktatós tantárgy volt, Németh János meg buktatós tanár, a diákok nagy számban jártak az előadásokra, mind ott ültek előrehajolva az első sorokban, és füleltek, nehogy elmulasszanak valamit, mert az megbosszulja magát. Mintha Schiff András is ezzel játszana Vicenzában, nagyon halkan beszél (aztán nagyon halkan zongorázik), többnyire közhelynél is közhelyebb dolgokat, non é una musica felice, ma… incredibile. Aztán elbillegteti döglet unalmasan Mozartot vagy Bachot, közben még egy kicsit elmélkedik azon, hogy ő mennyire utálja az online szót. De hát online nézik őt a világban, online üdvözli ő is távol lévő barátait, ezzel az erővel a zongorát is szidhatná. Kicsit szidja is, becsületére legyen mondva, a fekete Steinway mennyivel rosszabb, mint ez a barna Blüthner, amin ő játszik. A közönség meg lelkes, be vagyunk avatva a nagy misztériumokba.

Be vagyok oltva.