Pasztircsák Polina nélkül ezt sem hallgattam volna meg. Ami ostobaság vagy nem is tudom, micsodaság. A lényeg az, hogy az ember nem akarja elhasználni a Missa solemnist, nem úgy értem, hogy valami nagy alkalomra tartogatná, csak ne legyen már mindennapi kenyere, ne a Sanctust dúdolja cipőpucolás közben. Aztán addig-addig folyik a tartalékolás, amíg évek telnek el Missa solemnis nélkül, az meg kinek jó. És akkor jön Pasztircsák Polina.

Nem is most jön, a koncert 2019-ben volt Berlinben, meg lehet nézni YouTube-on, és, gondolom, atájban vették föl a lemezt is, René Jacobs vezényel, Freiburger Barockorchester, RIAS Kammerchor, hogy a lényeget mondjam. Mert, persze, a Missa solemnisnél nem a szólisták a legfontosabbak, de most mégis fordult egy kicsit a helyzet, Pasztircsák Polina neve, hangja, teljesítménye tette érdekesebbé a lemezt. Nem is múlik rajta semmi, szépen énekel, ahogy a többiek is, a basszus lehetne mélyebb is, majd belefullad az Agnus Deibe, de tényleg nem ezen múlik.

Tulajdonképpen nem is múlik semmin, nekem nagyon tetszik az egész, bár, úgy látom, a lemez nemzetközi fogadtatása nem kifejezetten elfogadó, túl gyorsak a tempók, túl kicsi a hangzás, túl könnyű a nagy mű. Egyetlen ponton vagyok kénytelen egyetérteni: az előadás vége tényleg kicsit különös, mintha csak elfogyott volna a kottapapír, és Beethoven lusta lett volna lemenni, egy újabb ívet vásárolni, inkább berekesztette a művet.

De ami általában nem tetszik, nekem épp az a szép Jacobs felfogásában: nem ráz velőt. Azt ma már nehéz megmondani, hogy Beethoven akart-e velőt rázni, vagy csak az előadási hagyomány olyan, Jacobs helyett mindjárt Klempererhez vagy Bernsteinhez küldik az embert, az az igazi Missa solemnis. Lehet. De én épp azoktól az előadásoktól félek, azt a Beethovent nem tudom, vagy nem szeretem követni. Amit néhai nagybátyám mondott: hogy Beethovenben és főleg a Missa solemnisben mintha volna valami kollegialitás a Jóistennel, te megteremtetted a világot, én meg megteremtettem a Missa solemnist, mától tegeződjünk.

Pedig ez zene. Nem azt mondom, hogy csak zene, mert lehet, hogy tényleg ez a legtöbb, amit válaszként adhat az emberiség a teremtésre.