Az ötlet egészen kitűnő. A koncertnek van címe, és a cím egy évszám, 1948. Egy kicsit elkezdik magyarázni, hogy ez a fordulat éve, de ennek nagyon nincs jelentősége, négy zeneművet játszanak el, amelyek ebben az évben keletkeztek. Nem tudom, ki mennyire tudja fejből a zeneművek keletkezésének évét, én semennyire, lehet, hogy zenei szempontból 1948 átlagos év volt, épp ez volna az érdekes, hogy mi volt, amikor nem történt semmi.

Sugár Rezső és Szervánszky egy-egy műve, Divertimento és Vonósszerenád. Mindkettő meglepően jó darab, ami önmagában is érdekes. Mitől jó, ha egyébként elfelejtődőben lévő szerzők művei, vagy mitől felejtődnek el a szerzők, ha egyébként jó zenéket írnak. Nem tudok más magyarázatot, mint hogy nem újszerűek, van egy Bartók által kijelölt út, és ők azon haladnak, nem utánzás szinten, mégis lábnyomról lábnyomra. Rendben, de az újdonságnak az a sorsa, hogy idővel megszűnik újdonságnak lenni, és akkor már egyáltalán nem érthető, hogy az ilyen epigonizmus miért volna bántó, miért és ki dönti el, hogy Sugár nem, ha valaki Divertimentót akar hallgatni, forduljon Bartókhoz. Vagy Mozarthoz. De Bartók mégis jobb, mondaná az ember, ha nem is érvelve, de mentegetőzve, jobb, mint Sugár, rendben van. De mióta vagyunk már megint ennyire kifinomultak, hogy ezt a különbséget is észrevesszük? Ha valaki, valahol, egy központban elcserélte volna a címkéket a világkottatárban, lehet, hogy most Sugárt hallgatnánk, és Bartókot epigonoznánk?

Remélem, nem.

Jó volna itt befejezni, de közben elhangzott még Weinberg Concertinója. Mieczyslaw Weinberg pont az az ember, akinek talán sikerül fölmerülnie a Léthéből, egyre többet játsszák, egyre többször mondják, hogy ő a harmadik ember Sosztakovics és Prokofjev mellett, ha elfogadjuk, hogy ő szovjet és nem lengyel. De így elhúzni a nótáját, ahogy a szólista és Erdődy Kamarazenekar-vezető Szefcsik Zsolt tette, nem volna szabad, mert a gyanútlan hallgató esetleg azt hiszi, hogy ez tényleg ilyen zene, direkt pokoli hamisan kell játszani. Tetszik a vagányság, de ne fejjel a falnak.