Aki háborúba megy, ne csodálkozzon, ha kilyukasztják a bőrét. És így tovább. Nem tudom, pontosan mit is vártam a Csókkirály koncerttől, az biztos, hogy nem azt, amit kaptam, de legközelebb majd óvatos leszek. Meg talán félrevezetett az alcím, hogy tisztelgés a magyar rock ’n’ roll, a Hungária együttes és Fenyő Miklós előtt, valahogy azt hittem, tényleg lesz más, igazibb rock and roll is, és az elég érdekes is lehet, mi sül ki ebből a virágzás, másodvirágzás dologból, ahol a másodvirágzás, a Fenyő-féle nosztalgia erősebbnek bizonyult, mint az eredeti risza-bisza.

Nem érdemes túl sokat elmélkedni a miérten, főleg azért, mert öt perc után már az a kérdés, hogy ez vajon miért ilyen szerencsétlen produkció. Nem azért, mert a szervezőknek a magyar rock and roll az már a musical rock and roll, alapvetően mintha a Hotel Mentholt kapná az ember, történet nélkül, egy-két kiegészítéssel. Az a rossz, ahogy adják. Ahogy a zene szól, amiről ilyen hangosítás mellett azt sem lehet egész bizonyossággal eldönteni, hogy a hangszerelés ilyen düff-döff, vagy a megvalósítás, valami puffog, amire rosszul kevert énekesek próbálnak dallamot nyekeríteni. A nyekergés maga sem szerencsés, a fellépő művészek közül csak Szulák Andreának van legalább némileg nosztalgikus színezetű hangja, Zséda, Király Viktor és Radics Gigi rendíthetetlenül ebbe a hajlítgatós, vinyegálós stílusba képzelik a rock and rollt, Csonka András meg nem tudom mibe, mert az első sor végén elmegy a hangja, és onnan már olyan, mintha valakinek egy nagy avokádót tömtek volna a szájába, és úgy kell helytállnia. Hamisan.

Mindehhez jön még a Bigának becézett Heincz Gábor, ami tényleg csoda, mert már a beszédhangja is oly kellemetlen, hogy talán mégis valaki másra kellett volna bízni, hogy adatok felsorolásával kápráztassa el a nagyérdeműt: ennyi eladott lemez, amannyi koncert, százezres nézőszám. Azt hinné az ember, hogy ennél egyszerűbb meló nincs is, el kell énekelni tizenöt számot, a közönség meg úgyis énekel a madárkákkal, bele sem kell szakadni, mindenki jól érzi magát. El sem lehet rontani.

Már hogyne lehetne.