Kamaszkoromban mindenki paraszt volt. Mindenki, aki nem mi voltunk. Aki máshogy öltözködött, más zenéket szeretett, más szavakat használt, bármiben különbözött. De paraszt vagy, mondtuk egymásra. Aztán egyszer ezt megpróbáltam nemzetközileg is alkalmazni. Kinéztem a szótárból, és a Balatonnál nyaraló osztrák gyereknek azt mondtam, du Bauer. El volt hűlve. Most ezt miért mondom neki? A sértő szándékot egyáltalán nem érezte, csak a tévedést: ő nem földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik.

Megvilágosító pillanat volt.

Csak azért mondom, mert ez a parasztkodás vagy parasztolás mintha tényleg alábbhagyott volna az utóbbi időben. A politika még óvatos, inkább gazdát mond paraszt helyett, de mintha halványult volna a negatív agrárkép.

És ekkor, váratlanul mi történik? Nézem az egyik férfi divattanácsadó oldalt (hogy miért, arról most nem tudnék számot adni), és a beszélő azt mondja, hogy aki sportpapucshoz fehér sportzoknit húz, az egyszerűen paraszt. Nem magyar paraszt, amerikai. Peasant.

Most ők kezdik?