Bizonyos intelligenciaszint fölött nincs is ijesztőbb név, mint az, hogy Ridley Scott. Mázli, hogy én a bizonyos szint alatt vagyok, így körülbelül egyszerre utálom, és érdekel, hogy na, most megint mit művelt, hány szörnyű anakronizmust kell fölfedezni, hányról kell megfeledkezni.

Az utolsó párbaj a film címe, csütörtöktől játsszák, és nincs benne Russell Crowe, amit nagyon sajnálok, de nyilván már nem tudott annyira lefogyni, hogy páncélos lovagnak látszódjék, vagy hogy találjanak lovat alá, amely elbírja páncélostul. Így aztán az ő szerepét Matt Damon játssza, aki nem rossz, egyáltalán nem rossz, de azért delejes vászoni jelenlét helyett leginkább csak hülyén néz ki. Remélem, nem lesz akkora siker a film, hogy visszahozza divatba a nyakba nőtt hajakat.

Egyébiránt amolyan középkori Gladiátor a film, itt is szállingózik a hó, miközben lángoló nyilakkal lődöznek az erdőben, aki az ilyet szereti, rossz ember nem lehet.

De ha nincs is Russell Crowe, azért van Csókás Márton, Marton Csokas, aki föl szokott tűnni mindenféle blockbuster filmben, és mindig csak a stáblistát nézve jövök rá, hogy megint volt, és megint nem tudom, hogy melyik volt ő. Amit lehet róla tudni, azt elolvastam, új-zélandi, az apja, idősebb Márton 1945-ben vándorolt ki, ő már nem tud magyarul, de van állampolgársága. De melyik az?

Most viszont tudom előre, hogy melyik, úgyhogy ki lesz figyelve, hogyan is játszik leghíresebb hollywoodi állampolgártársunk.

Aztán megy a film, olyan, amilyen, kicsit A vihar kapujában, hogy hárman mesélik el ugyanazt a történetet, a végén (vagyis rögtön az elején) istenítélet, aztán stáblista. Ó, jaj, megint elfelejtettem Csókás Mártonra figyelni. Azt írják ki, hogy ő játszotta Crespint, de egyáltalán nem emlékszem, hogy bárkit is Crespinnek szólítottak volna az elmúlt két és fél órában.

Nem baj, jön még a kutyára blockbuster.