Most néztem Velencében Nánási Henriket, közvetítést a La Fenicéből, Csajkovszkij 5. szimfóniája ment, és közben befutott a San Francisco Opera programajánlata. Nézzem meg a Cosí fan tuttét, és ezer okot sorolnak föl rá. Nem pontosan ezret, de nekem nem is kell ezer a Cosíhoz.

Tudni kell, hogy San Francisco ilyen szempontból elég nagy bajban van, a vírus alaposan eltalálta a kulturális intézményeket, egyszerűen azért, mert sok ember este már nem hajlandó újra beutazni a városba, csak hogy színházba menjen. Nappal viszont most nincsenek bent, még mindig sokan dolgoznak otthonról, az a szerencsés időbeosztás, hogy hatig dolgozom, hétre elmegyek az operába, most egyszerűen nem megvalósítható – így aztán nem mennek az operába, esténként ezer üres hely is marad a színházban.

Persze, az Opera nem ezt az ezret ajánlja nekem a távolból, hanem a közvetítést. November 21, 23, és 25 a dátum, bármelyiket választhatom, ha leszurkolok 25 dollárt. Még kitalálom.

Nem is ez a lényeg, hanem az ezer ok, három csoportba foglalva. Egyrészt a történet, mondják, olyan, mint a Szentivánéji álom, csak van benne egy kis társadalomkritika is. Eeee. Nem tudom, a Szentivánéji ennél bonyolultabb azért, Mozart viszont megrázóbb. A másik ok a szereposztás. Nem mindenkit ismerek a színlapról, de Nicole Cabell énekli Fiordiligit, és Ferruccio Furlanetto Don Alfonsót. Eléggé meg vagyok már puhítva, de nekik van még egy adu a kezükben. A zene. És hogy az opera zenekarát maestro Henrik Nánási vezényli.

Nem fogok ellenállni. Az egyetlen baj, hogy valós idejű a közvetítés, fél 8-kor kezdődik. Az nálunk hajnali fél öt.