Tegnap újra leadtak az M5-ön egy pécsi koncertet, a Domingo-versenyek győztesei énekeltek. Viccesek és tehetségesek, úgy értem, többnyire felváltva, de tényleg sokra vitték a pályán, Angel Blue már intézmény a Metropolitanben, nemcsak főszereplő, de közvetítést is vezetett már. És gyönyörű a hangja, és olyan éretten mégis fiatal orgánummal és indulattal énekelt, hogy csak bámult az ember. Vagy bámult volna, ha marad még bámulásra energiája, mert a koncert karmestere Eugene Kohn volt. Egy olyan negyvenöt körüli, jóképű férfi… De hogy volna negyvenöt, amikor Plácido Domingo állandó karmester-partnere, mikortól is? Az biztos, hogy ő vezényelte a Roman Heroes lemezt, ami 1990-ben jelent meg. Harmincegy éve, márpedig tizennégy évesen nem szoktak az emberek nagy operaénekeseket vezényelni. Az akkor markáns arcélű Domingo azóta csodálatos mikulás lett, Kohn meg, ezek szerint olyan ötvenéves karmester… De hogyan lehetne ötvenéves, amikor 1980-ban debütált a Metropolitanben? Jó, legyen, nagyon jól tartja magát, ez az ötvenöt éves férfi… De hogyan volna ötvenöt, amikor ő zongorázott Maria Callas híres, a Juilliard Schoolban tartott mesterkurzusain? Az meg 1971-ben volt, és akármennyire fiatal is volt a kísérő, mégsem lehetett hatéves.  

Nem tudom. Próbáltam utánanézni a születési idejének, de nincs fent az interneten. Ha titkolja, megértem, mert akármennyi éves, sokkal kevesebbnek néz ki. Az opera fiatalon tart. Őt legalábbis biztosan.