Tudom, hogy ez nem arra való, nem arra készült, hogy ajándék lónak a foga, de hát ez van. Elmúlik a karácsony, és ami az ünnep előtt kedves jókívánság volt az Operától, az mostanra dokumentummá vált. Nem is épp kellemes dokumentummá. Arról van szó, hogy az Opera művészei az igazgató magyar szövegére elénekelték Adolphe Adam Minuit chretien kezdetű karácsonyi dalát. A választás rendben van, karácsonyi dal, mégsincs annyira elkoptatva, mint a Stille Nacht, eredetileg szopránra és zongorára íródott, de úgy én még soha nem hallottam, szóval igazi feldolgozandó alapanyag. Adam ráadásul igazi operai szerző, még ha egyetlen operáját sem játsszák, vagyis, amióta én operába járok, nálunk biztosan nem játszották, de A longjumeau-i postakocsisból az áriát valaha lemezre énekelte Kelen Péter egy egészen fantasztikus D-vel (azt hiszem) a végén, a balettjai közül a Giselle-t még én is láttam ötször, de inkább többször.

Eddig a jó rész. Mert a karácsony elmúlik, a video meg fennmarad, és az ember azt mondja, jaj, de béna. Mire elkezdenek énekelni, már másfél perce megy a film. Aztán két olyan hang jön, hogy bravó. Még akkor is, ha a mikrofon megváltoztatja a hangok minőségét, ahogy Balga Gabriella és Palerdi András elkezdi a dalt, az valami. Aztán itt meg is állunk, a következő, akire odanéz az ember, az Váradi Zita, illetve oda se kell nézni, mert neki van egyedül igazán érdekes és jellegzetes hangja a szopránok között. Tudom, hogy ez nem a teljes énekesi gárda, de igazán, mindenki olyan rossz és jelentéktelen. Hogy lesz ebből világszínvonal?