Messziről csak annyi látszik, hogy a rakpart rózsaszín egy szakaszon a Temze partján. Közelebbről nézve azt hinné az ember, hogy ez valami Valentin napi őrjöngés, csupa szivecske van a falra festve, és a szívekben nevek, örök szerelmek, az ember tudja miket képzelnek a fiatalok magukról és másokról, de hát tegyék, a szerelmesek hitszegésén Jupiter is kacag. Csak ha még jobban nézi valaki, akkor veszi észre, hogy itt egy név van minden szívbe írva, és a név mellett évszámok vannak. A koronavírus áldozataira emlékeznek így Londonban.

Ki vannak írva a szabályok is, egyik szív sem lehet nagyobb egy felnőtt tenyerénél, ne tessék vetélkedni, hogy kinek nagyobb a vesztesége, és egy ember csak egy szívet kaphat, még ha sokan is gyászolják. Így is száz és száz méteren húzódik a szíves fal.

Majd eljő a hajfodrász, a tavasz, és talán vsszaveszik a szíveket a szerelmesek, elfelejtik, mire is készült ez a falszakasz, újra két név szerepel majd a szívekben, és évszám helyett a forever lesz az eszme. Nem lehet messze az az idő.