Nem tudom megmutatni azt, amiről szó van, mert léptek a hatóságok, és mindenféle korlátozásokat léptettek érvénybe az adidas sportmelltartó reklámjával kapcsolatosan. Az eszme az volt, hogy nem a melltartót kell megmutatni, hanem ami benne van, hogy mindegyik más, de azért a sportruházati vállalat mindegyikre talál megoldást, ha a tulajdonosa sportolni akar. Ártatlan dolog, ha ártatlan arccal mondják.

Valójában, persze, senkit sem az üzenet érdekel, hanem a mell maga, aminek én a magam részéről örülök is, mert a mindent szabad aligha tett jót a fiatalabb generációknak, megint egy mell vagy bármi egyéb, és ásítottak. Ha most nem erkölcsi és parancsolati alapon, hanem az emberek tárgyiasítása miatt tiltják a pucérságot, akkor talán újraélednek az egészséges izgalmak. Ahogy már ébrednek is, hiszen az ember nem tételez föl annyi bugyutaságot a reklámozóról meg a reklám készítőiről, hogy ne tudták volna előre: ebből cirkusz lesz. De a cirkusz azt jelenti, hogy a reklám él, és még ki sem kell tenni az utcára, mégis beszélnek róla.

A huszonöt mell persze elég egyértelmű utalás a Benetton kampányaira még az előző ezredévből, annak is volt valami ideológiája, hogy akit a világ érdekel, az színes pólóban jár. És volt talán nem épp huszonöt, de hasonló mennyiségű pénisz és vagina, hogy mindegyik mennyire különböző. Mondjuk innét nézve olyan, mintha épp a különbözőséget szerették volna eltakarni az egyforma alsóneművel, de ezt ők tudják jobban. Mindenesetre eljutottunk b-től a-ig, sex sells, úgyhogy alighanem eljutunk még a-ból b-be is.