Nem akarom senkinek sem elvenni a kedvét, de ha valaki azt hinné a plakát alapján, hogy A játszma című filmben Nagy Zsolt meztelenül lövöldözik, akkor inkább szólok: nem. A férfimeztelenség rajongóinak be kell érniük egy Kulka-fenékkel, annak sincs különösebb értelme, hiszen 1963-ban a fürdőnadrág már fel volt találva. Ellentétben a magnókazettával, ami gyártásra csak 1964-ben került a nagyvilágban, de nálunk ezek szerint már egy évvel korábban is jutott belőle a belügyi szerveknek.

Nem akarok kicsinyes lenni, minden különösebb erőfeszítés nélkül játszódhatott volna a film 1965-ben is, csak épp ez van kiírva a falra, éljen a nagy októberi szocialista forradalom 46. évfordulója. Nem ezen múlik, nem is a színészeken, talán a rendezőn sem, de a forgatókönyv kétségtelenül jó nagy marhaság, kicsiben is, nagyban is, ha a szereplők lelki életét próbáljuk meg követni, akkor is, ha az alapproblémát, hogy a titkosrendőrök kiemeltek a postaládából egy levelet, amiről kiderül utóbb, hogy el sem küldték, akkor pláne. Mintha előbb kezdték volna írni a történetet, mint hogy kitalálták volna a bonyodalmat és a megoldást. Van egy ismerősöm, ő is így írt krimit, még maga sem tudta, ki lesz a gyilkos. Igaz, csak nyolcéves volt, Köbli Norbert pedig alighanem több ennél.

Halványan úgy emlékszem, hogy Az oroszlán ugrani készül ennél kicsit jobb volt, pedig ott a honi kémek telefonkagylót húztak elő a belső zsebükből, és abba beszéltek.