Megy az Ahol a folyami rákok énekelnek című film, megy már vagy három perce, a narrátorhang épp ott tart, hogy „a végtelenben, ahol az ég és a víz találkozik”, vagy valami hasonló, én meg azon gondolkodom, hogy hogyan is kerültem ide. Meg azon is, hogy ez így nagyon hosszú lesz, még két óra és két perc van hátra a filmből, de alapvetően azon, hogy miért is kezdtem bele. Hát persze, az előzetes. Annak alapján úgy tűnt, hogy valami más lesz, nem robbantják föl a világot, és nem mondanak fáradt poénokat sem. Becsaptak. Tudom, a jó előzetes valahogy mindig becsapja az embert, ez a dolga, mire rájössz, hogy rossz a film, már késő. Amióta előzetesek vannak, ez probléma, már Karinthy is írt róla, véres ruhájú ember emeli a kést, kétségbeesett asszony kérdi: hát nincs szíve? Nincs. A filmben ebből egyszerű bolti jelenet lesz, az asszony a hentest kérdezi, hát nincs szíve? Nincs. Akkor adjon májat.

Itt is májat adnak, rákmájat, még jó, hogy nem májrákot, azzal a halavány tanulsággal, hogy annak van igaza, aki előítéleteket táplál. Ki hinné, hogy ez egy 2022-ben bemutatott film? Mindegy, bedőltem az előzetesnek, van ilyen, inkább az a baj, hogy az Együtt kezdtünk előzetesének képtelen vagyok bedőlni, pedig az magyar film.