Nem tudom, valahogy másról akartam beszélni a tegnapi Pa-dö-dő koncert kapcsán. Mert például előadták benne az Úttörő-medleyt, vagy Pioneer-egyveleget, és az is érdekes felfedezés volt számomra, hogy a Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet kezdetű, egyébként szép dal nem ott játszódik, ahol mindig hittem, Ságvári-ligeten, hanem Csillebércen. De hát benne is van a szövegben az úttörőváros, meg a hivatalos címe is az a Szabó Ferenc-dalnak, hogy Csillebérc, így ezen nem érdemes sokat eszmélkedni.  

Mellédumálás helyett inkább az élmény: majd szétverték (nem, nem verték) majd szétkiabálták, -énekelték, -ugrándozták a városmajori sátrat, és az egésznek a közepén ott állt Falusi Mariann és ott ült Lang Györgyi, ezer betegséggel sújtva, sztrók után. Szóval mégis lehet így csinálni, úgy élni, ahogy az ember énekel róla, lefogyva bár, de törve nem. Évek szállanak a nyári fák alatt.