A Háború és béke második (jelen kiadásban második, valójában harmadik) könyvének címlapján a borogyinói csata látható, az a jelenet, amikor Bagratyion tábornok sebet kap. Mint kiderült, halálos sebet, de nem azonnali halálosat, még két és fél hétig szenvedett. De nem is ő most az érdekes, hanem a kép festője, Louis-Francois LeJeune. LeJeune ugyanis ott volt Borogyinónál, és még csak nem is szerencsétlen közlegényként, hanem tiszti minőségben. Mondhatni, kettős életet élt, festőnek tanult, de megcsapta a forradalom szele, otthagyta az iskolát, és katonának állt. Ott volt Valmynál, Marengónál, Austerlitznél, és egyre kapaszkodott fölfelé a ranglétrán. Közben festett is, illetve vázlatokat készített a harctéren, hogy majd otthon megfesti nagyban is, amit látott. Erre azért elsősorban 1813 után került sor, amikor egy súlyos sebesülés után leszerelt. Igaz, 1818-ban újra fölvette a mundért, és hat évig szolgálta a Bourbonokat. 1837-ben nevezték ki a Toulouse-i Szépművészeti Főiskola igazgatójának, 1841-ben a város polgármestere lett (ez már a harmadik karrier), 1848-ban halt meg, hetvenhárom évesen. A neve fel van vésve a Diadalívre, nem mint festő, hanem mint tábornok szerepel ott, hatszázhatvanad magával.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.