Nem ezzel kellene most foglalkozni, de hová lett A föld füle? Nem is A Föld füle, hanem az a másik, amit annyit néztem gimnazistaként, vizes mozgó szobor, plexi hasábban tálkák voltak több sorban egymás fölött, és amikor egy-egy tálka megtelt, leborult, kifolyt belőle a víz, aztán visszaállt, ment tovább a folyamat. Örökmozgó jellegű mű volt, persze nem magától mozgott, a vizet föl kellett szivattyúzni, de mégis megbabonázva nézte az ember, hogy van ilyen gondolkodás is a művészetről, nemcsak Sebastiano del Piombo.
Nem ezzel kell foglalkozni, épp öröm van, a Szépművészeti Múzeum Hantai Simont szerzeményezett, nagy kép, szép kép, most épp nem lehet vele sokat kezdeni, mert bizonyos ajtókon nem fér be, a Márványcsarnokban látható, inkább a szemben lévő ledfallal van érdekes kölcsönhatásban, semmint az apját saját tejével tápláló Peróval. Ez most érdekes kérdés, hol lesz az új Hantai, de addig is ott van a Márványcsarnokban, érdemes megnézni, eldönteni, hogy melyik az erősebb, a márvány, vagy Hantai sárgái.
A csarnokban írás van a falon, Ars longa, vita brevis, az élet rövid, a művészet örök (hosszú). Azért jutott csak az eszembe, hátha a plexi mobilszoborra ez nem vonatkozik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.