Stravinsky mestere

Van az a klasszikus vicc, annyira klasszikus, hogy én már több zeneszerzővel is hallottam, legyen most Puccinivel. Szóval Puccini épp Velencében tartózkodott, és a szállodai ablaka alatt egy kintornás tekergette a hangszerét, de rettenetesen. Annyira rettenetesen, hogy amikor elment otthonról, Puccini odament hozzá, figyeljen, barátom, ne rángassa már azt a kurblit olyan idegesen, próbálja meg finomabban, egyenletesen tekerni, meglátja, az eredmény is kevésbé siralmas lesz. Rendben, köszönöm. Mikor Puccini végzett a dolgával, és hazafelé ment, a szálloda előtt, az ablaka alatt még mindig ott állt a verklis, még mindig rettenetesen rángatta a kurblit, de a hangszeren volt egy kis felirat: Puccini tanítványa.

A történet megfordítva majdnem ugyanez a történet és majdnem megfordítva Genfben játszódott le, ahol egy mulatóhelyen Rácz Aladár cimbalmozott. Arra lett figyelmes, hogy egy élénk színű, nagyon szűk ruhába öltözött férfi idegesen figyeli a játékát, és megpróbálja lejegyezni azt, amit hall. Na, engem te nem fogsz lejegyezni, mondta magában Rácz Aladár, és még sebesebben, még követhetetlenebbül kezdett el játszani. A szűk ruhás valóban abba is hagyta a jegyzetelést, de a szám végén odament hozzá, és bemutatkozott: Igor Stravinsky. És hogy mi ez a hangszer, és hogyan kell játszani, és fölkereshetné-e alkalomadtán Rácz Aladárt, hogy órákat vegyen tőle.

Fölkereshette, órákat vett tőle, mondhatni, Stravinsky Rácz Aladár tanítvánnyá vált. Aztán darabokat is írt, amelyben a cimbalmot is használják, a leghíresebbek a Ragtime és A róka. Sajnos lemezen már nem együtt játszották, mire Stravinsky elvezényelte a művet, már 1960 volt, Rácz Aladár már öt éve nem élt. A cimbalomszólamot Toni Köves játszotta. Aki egyébként nő.