És holnap jön egy villamos, és átvisz a holnaputánba. Majdnem ez történt velem. Tegnap jött egy trolibusz, és átvitt a tegnapelőttbe. Békésen üldögéltem, és egyszerre csak megjelent egy régi troli a Pozsonyi út sarkán, és az emberek rohantak élesre fent mobiltelefonokkal. Hogy mennyire szép. De tényleg szép, nekem is tetszik, és nem emlékszem rá, hogy amikor nem volt régi, akkor utaztam-e ilyennel, de hogy nem tetszett, vagy nem tetszett volna az biztos. Az ötös busz esetében még emlékszem, mekkora öröm volt, ha kockabusz érkezett, és nem az a vacak, régi. És a kockabuszon, legalábbis egy ideig úgy kellett jelezni, hogy maga a megnyomott gomb váltott pirosra: ájuldoztunk a gyönyörűségtől, hogy valami ennyire modern lehet.

Most meg nézem a troli után szaladó sok embert (utasokat nem szállít, szóval a szépségért rohantak), és azóta is azon gondolkodok, hogy vajon az idő miért tesz mindent széppé. nincs olyan háromszáz éves ház, ami ne látszana szépségesnek. Persze az is lehet, hogy véletlenül épp mindig a csúnya épületeket bontották le, de inkább más a megoldás. Arra gondolok, hogy 1904-ben valószínűleg tajtékzottam volna, amikor fölépítették a Parlamentet, ez meg micsoda, egyszerre barokk és gótikus, micsoda beteg, stílustalan gondolat. Ma meg vagyok békélve vele. Nem is, inkább tetszik, legalábbis messziről. És kívülről.

Szóval talán csak várni kell, és egy nap ezek az új építésű akármik is tetszeni fognak. Ha megérik.