Az ókor leghíresebb atlétája valószínűleg a krotóni Milón volt, én legalábbis hamarjában nem tudok másikat mondani, sokszoros olimpiai bajnok birkózó volt, amíg utol nem érte az atléták közös sorsa: jött egy fiatalabb, és legyőzte őt. Ami az egyéb közös sorsot illeti, nem érte be átlagmegoldással, ágyban, párnák közt, szétfeszített egy tölgyfatuskót, és beszorult a keze, így nem tudott védekezni az oroszlánok támadása ellen, és az állatok nagy emberhús lakomát csaptak belőle.

Nem is ez az érdekes, hanem Milón emelt terheléses edzésmódszere, jó erőben lévő ifjúként egy borjút vitt végig minden nap a stadionban. A borjú persze nőtt és növekedett, Milón meg mindennap végigvitte az állatot a hátán, amíg az el nem érte a maximális súlyát, akkor Milón leölte (a legenda szerint egyetlen ökölcsapással), megsütötte és megette.

Azon gondolkodom, hogy ha Milón más állatokra is átállt volna, mondjuk egy elefántborjúval kezd, amit nem könnyű egy stadionnyit elcipelni, de nem is lehetetlen, akkor az edzésidőszak végén 10 tonnát is meg tudott volna emelni? És meg sem kellett volna a végén enni az edzőtársat.