Egyedem-begyedem maize dance what do you want, brother hayduck? I don’t want anything else but a piece of bread. Ez a fordítás szerepelt a Muzsikás együttes régi, halványzöld lemezének kísérő papírján, beavatandó az angolul beszélő közönséget a magyar gyermekdalok világában. Vicces kedvű fiúk,…

Valamelyik csatornán A nagy balhé ment, George Roy Hill filmje, megint elcsodálkoztam, hogy ő, legalábbis nálunk, nem rendezőlegenda, de nemcsak magunkon csodálkoztam el, hanem magamon is. Voltaképpen mind a három filmje tetszik, amit láttam, mégsem keresem a többit, még A nagy Waldo Pepperről is…

Azon gondolkodom, hogy mikor annyit beszélünk a lemezek meg a fizikai hanghordozók haláláról, közeli haláláról vagy haldoklásáról, akkor voltaképpen a sztereó is meghal? Vagy már meg is halt? Egy gitárlemezt hallgattam, Narciso Yepes játszott rajta Rodrigo-műveket, és lehet, hogy túlzásba vitték…

Elég furcsa hete volt a Müpának, két magyarországi bemutatóra is sor került, pedig mindkét mű 19. századból volt való. Elsején a Messa per Rossinit játszották, hatodikán Bellini A kalóz című operáját, Kolonits Klára fő- (de nem cím-) szereplésével, Dinyés Dániel vezényletével. Nem erről lesz szó,…

Nagyon rendesen dolgoznak Kecskeméten a Leányvásáron és a Leányvásárban, énekelnek, de nem sok hanggal, vagy kellemetlen hangon, táncolnak, de nem sok tehetséggel, rendeznek, szaktudással, de alapvetően gondolatok nélkül. Az ember még önmagára is legyint. Gondolatok? Miért kellenének gondolatok a…

Jövő héten bemutató, vagyis nem bemutató, hanem felújítás, illetve, ha egész pontos akarok lenni, új betanulás, Verdi Falstaff. Készülődés céljából előkerestem egy régi kazettát, a 2002 januári előadás van rajta, rádióközvetítés, némi meglepetéssel. 2002 januárjában is bemutató (pontosabban:…

Emlékszik még valaki a nagy Aida-botrányra? Ha nem csalódok, 1992-ben volt, sztárparádét ígértek és elefántokat, bár fogalmam sincs, az elefánt miért volt annyira fontos mindenkinek az operában. Mario del Monaco visszaemlékezéseiben is szerepelnek elefántok és tevék valami Aida-előadásban, mindkét…

Ez legalább film. Nem halódik az ember a moziban, nem csap a homlokára, hogy miért is jöttem ide, nézi, halad a két alkoholbeteggel, elszorul a szíve, ha visszaesik valaki, és megkönnyebbül, ha kibírja „azt a tíz percet”. Egy kicsit peches Till Attila a történetével, mert közben kijött a Netflixen…

Érdekes hét, két magyar film bemutatójával, akkor most melyikre menjünk. Till Attila filmjének a címe is béna, az előzetese meg olyan, mintha szándékosan próbálná meg lebeszélni a nézőt önmagáról. Jó, akkor legyen a Ma este gyilkolunk. Attól már eleve nem vár semmit az ember. Azt aztán meg is…

Megtaláltam az interneten a Kistétényi Melindáról szóló filmet, Varnus Xaver készítette, ő harcolt, talán még ma is harcol az emléke elevenségéért, hosszabb távon valószínűleg hasztalan. Pedig csodálatos ember volt, és csodálatos muzsikus, csak hát rossz korba született. Ámbár ezt sem tudom, lett…