Nem vagyok megszállott autogram-gyűjtő, de azért szeretem aláíratni a lemezeket. Nem a megnövelt érték miatt, hanem mert az aláíratás mintha pont a megfelelő távolságot jelölné ki a művész és a közönség között: kicsit több, mint a pódiumon nézni őt, de semmi személyes. Talán ennyi még ránk tartozik…
Van ilyen, hogy napok óta macerálja valami az embert, hogy is van ez? Aztán teljesen lényegtelen (mármint az ügy szempontjából lényegtelen) dolog adja meg a végső lökést. A macera most Sába királynője, hogy ez ki is volt? Salamon és Sába királynője, de hol afrikainak ábrázolják, hol fehérnek, Piero…