Szép kiállítás van Kieselbachéknál, Megtalált képek a címe. Persze, az ember mindig gyanakszik, ha művészeti alkotásokat megtalálnak, de nem feltétlenül jogosan. Úgy értem, tudták, hogy kell valahol lennie még egy Haydn Csellóversenynek, még azt is tudták, hogy kezdődik, aztán tényleg találtak is ilyet. Attól még az tényleg Haydn.

Így van a kiállítás is, vagy valahogy így, sokszor tudták, talán csak az nem esik jól, hogy a sztori nincs fönt a falakon, mindössze a lényeg, hogy akkor 2018-ban előkerült Amerikában ez a kép. Talán a katalógus bővebb magyarázatot ad. A legtöbben úgysem vásárlóként megyünk, így aztán az sem baj, ha tévedünk, elég ha megtetszik valamelyik kép.

Nekem például ez. Csak ilyen ostoba módon, hogy milyen szép a kislány, meg milyen elmés, hogy a legény és a lány között a kapcsolat az ostor, a sötét jövő előreveti árnyékát. Tudom, hogy kicsit izé, a címe még izébb: Ne izélj, Matykó. A festő Ferraris Artúr, aki aligha tudott nagyon jól magyarul, az osztrák-német határon született, Bécsben eszmélkedett, Párizsba költözött, ott lett viszonylag sikeres. Járt Afrikában, mint Lesseps Ferdinánd embere, így aztán készített egy halom keleti témájú képet. 1894 óta magyar állampolgár, szóval az is lehet, hogy mégis jó beszélte a nyelvet. Ismerte és megfestette Jókait külön is, meg mint a Históriai tarokkparti részesét. Ez is jó játék, ki hányat ismer föl a tarokkozók közül, Jókait persze, Mikszáthot persze, Podmaniczky is megvan, Tisza Kálmán is. Beöthy Algernon mellett simán elmennék az utcán.