Szégyellem kicsit, de belezsibbadtam az unalomba a Queer című filmet nézve. Szeretni kellene. Hatóságilag is, hiszen homoszexuális szerelemről van szó benne, meg ivásról, kábítószerekről, Törökországban be is tiltották, meg mozielvi alapon is, hiszen a főhőst Daniel Craig játssza, aki még mindig az utolsó James Bond. Körülbelül olyan, mintha a jövő héten kijönne egy film, amelyben Hunyadi - Kádár L. Gellért alakítja Lakatos Márkot.

Nem kérték a tanácsomat az alkotók, de azért innen üzenem: egy film nem lesz attól érdekes, mert a főszereplő homoerotikus kapcsolatot él át. Vagy megfordítva, ha egy film unalmas lenne, amennyiben a szerelmespár férfi és nő, akkor unalmas marad akkor is, ha a szerelmespár férfi és férfi.

Craig nem tehet semmiről, gyűrött arccal és gyűrött ruhában lejátssza a csillagokat az égről, nagyon dolgozik a filmért, meg önmaga filmszínészi jövőjéért, levedleni a Bond-kígyóbőrt, remélem, sikerül neki. Végül is a rendező, Luca Guadagnino egy régebbi filmje, a Szólíts a neveden filmcsillagosította Timothée Chalamet-t, és ő sem ragadt bele az ottani skatulyába – talán ez visszafelé is járható út.

De a Queer unalmas is, hosszú is. Egyébként szép is, időnként emlékezetes is, amikor a szerelembe vegyült testek összeolvadnak, és a simogatások bőr alattivá válnak.  

Nézd legott divatbemutatónak, s múlattatni fog. (A legott volt a tegnapi nap kulcsszava, délután A makrancos hölgy ment a tévében, a klasszikus, Zeffirelli-rendezés. Mikor indulunk, kérdezte Elizabeth Taylor. Legott – felelé Richard Burton.) Legott divatbemutatónak nézve meg egészen csodálatos a film, bár akkor is hosszú, de eredeti és különleges ruhákat visel mindenki, még alsónadrág szinten is, állítólag Montreálban él egy ember, aki a historikus alsónadrágok szakértője és gyűjtője.

Jó tudni.