Egy idő után azért utazunk (nem mindenki, tudom), hogy felidézzük a régi élményeket. De mindenre nem lehet felkészülni, például erre az illatra sem, ami vihar után terjeng Veronában, gyantás fenyőillat lengi be a szép vidéket, vagy soha nem esett, amikor itt voltam, vagy nem ennyire, vagy nem ekkor, de belekábul az ember. Szegény Shakespeare, hogy ezt nem tapasztalhatta meg. Mert látatlanban is nagy Verona-rajongó volt, próbálok utánaszámolni, legalább három dráma játszódik itt, míg Velencében csak kettő, az Othello és A velencei kalmár.
Nem adom fel rejtvénynek, hogy melyik három, ami nekem eszembe jutott, az a Romeo és Júlia, A makrancos hölgy és a Két veronai nemes. Van még?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.