A Janikovszky Éva naplóiból készült előadást néztem tegnap a 6színtéren (-ben?), nem is rossz, vagy legalábbis nagy és sok munka van benne, és közben eszembe jutott, hogy valaha egy műsorban szerepeltem Janikovszky Évával. Vagyis ez így nem pontos, mert a műsor maga egyszemélyes volt, de mindig más szerepelt benne, esténként, talán a Híradó előtt vagy után megjelent valaki a képernyőn, és elmondta, hogy mi a jó az életben. Vagy mi az érték. Kicsit úgy, ahogy Woody Allen fekszik a díványon a Manhattanben, és azt mondogatja magnóra, hogy miért érdemes élni. Cezanne festményei, azok a fantasztikus almák.

Hogy miért érdemes élni, arra, persze, rengeteg ötletem lett volna, de mire sorra kerültem, a rengetegből elég sokat lelőttek már, így aztán arról beszéltem, amihez elég jól értek, a naplopásról. És nem sokra rá azt olvastam egy kritikában, hogy lám, mennyire következetlen és felelőtlen a műsor szerkesztése, Janikovszky Éva például egy mosolyról beszélt, mint értékről, én meg a naplopásról.

Gyanús, hogy nem én voltam a pozitív példa.