Ez most már tényleg New York, pontosabban Brooklyn, és valószínűleg két napon belül már én is elkezdem valódi New York-szakértőnek érezni magam, és magyarázni, hogy hol kell reggeli kávét inni, és mi, merre, hány méter. De most még csak öt órája vagyok itt, így csak az a felfedezésem van, hogy a Halloween milyen nagy ünnep. Vagyis milyen nagy ünnep lesz, hiszen még több, mint egy hét van hátra addig, de már az utcán pislákolnak a faragott tökfejek, nagy pókhálókat helyeznek ki a házak sarkára, csontvázak lógnak a fákon. Persze nem az igazi Mindenszenteket érzi az ember, hanem valami pogány borzongást, halottak napját, velünk vannak, ijesztgetnek. Amikor eljön a napja, lezárják a környéket, tízezrével vonulnak majd, becsengetnek a gyerekek, és trick-or-treatet játszanak, megátkozzák azt, aki nem ad csokit. Így aztán mindenki ad, egész Amerikában négymilliárd dollárt költenek el édességre.