Vasvári Renátó

Vasvári Renátó

Azt lehetett sejteni, akár az Aranyéletből is, hogy Olasz Renátó nem elégszik meg annyival, hogy ő legyen a következő generáció a filmekben, amíg ki nem öregszik a szerepkörből, és tényleg nem. Nem mintha nagy megsejtő volnék, azt hittem, én leszek az egyetlen a moziban, és ehhez képest egész…

30 perc különbség

30 perc különbség

Magamtól ezt elengedtem volna. Kessler-nővérek, érdemben soha nem is láttam őket, jobban emlékszem a paródiára, mint rájuk, Balázs Péter és Szombathy Gyula, nőnek öltözve, de bajusszal jöttek le a lépcsőn, és azt énekelték a New York, New York dallamára, hogy „két Szexler-nővér”. Régi szórakoztató…

Votre-Dame

Votre-Dame

Nem tudom, más is így érezte-e, amikor jött a hír, hogy leégett a párizsi Notre-Dame, hogy nahát, ezek a barom franciák, nem tudtak rá vigyázni. Ott van náluk az emberiség nagy, közös kincse, ők meg hagyják, hogy lángra lobbanjon, füst szálljon föl belőle, olvadjon az ólom, törjön az üveg.…

Mesterséges téveszme

Mesterséges téveszme

A fürdőkről készülök írni, persze, fogalmam sincs, hogy mit, próbálom az emlékeimet, nem is a fürdőemlékeimet, hanem az olvasásélményeimet csatasorba rendezni. Olvastam valamit, ahol reggel a lumpok és egyéb éjszakázók állnak a fürdő, valószínűleg a Rudas előtt, és várják, hogy végre kinyissanak, és…

A művészet oka

A művészet oka

Nem állítom, persze, hogy A menekülő ember kifejezetten művészet volna, de mégis valami hasonló. És a rendező, Edgar Wright azért kezdett bele, mert zavarta, hogy az első megfilmesítés (Schwarzeneggerrel) annyira más, mint a könyv. Egyébként, persze, az a két változat volt közelebb egymáshoz, a…

Egy elfelejtett botrány

Egy elfelejtett botrány

Nem felejtettem el a hónap elején Kocsis Zoltán évfordulóját, csak annyi mesélnivaló volt (van, lesz), hogy nem került rá sor. De ő kiszól a múltból. Pedig nem is Kocsist hallgattam, hanem Julius Katchent, Brahms f-moll szonátáját. És akkor elérünk az ötödik tételhez, és leesik az emlékezet…

süti beállítások módosítása