Valami jó van az Itt érzem magam otthon című filmben, de az a jó nem Szervét Tibor.

Mindegy, nem lehet szívóskodni, lelkesedésből készült a film, ahhoz képest szép is, mondani is akar valamit. Több valamit, és több szinten is sikerül elmondani, van, ahol jobban, van, ahol kevésbé. Én sajnos pont az idegek szintjén nem tudtam azonosulni, nem izgatom magam, hogy mi lesz Ritával, miután elrabolták, és arra kényszerítik, hogy hamis identitással élje az életét. Körülbelül tudom, mi lesz vele, és minden lassan, túl lassan történik, egészen addig, míg rá nem jönnek, hogy így kifutnak az időből, és attól kezdve minden túl gyorsan történik, mindenki új jellemet kap egy pillanat alatt.

Nem vagyok nagyigényű, magyar filmnél annak is örülök, hogy nem tiszta időpocsékolás a megtekintése, és ez nem az. Egyrészt Simon Kornél elég fantasztikusan néz ki ezzel a frizurával és bajusszal, másrészt a kisfia, Soma nagyon ügyes a vásznon, bár ehhez kap támogatásul néhány tockost az anyukájától. És a filmnek van politikai üzenete is, ez a jaj, de jó itthon, míg odakint tombol az erőszak, emberek halnak, de mi kimaradunk. Politikai elképzelésektől függetlenül is csodálatos, hogy van, aki hisz a film világjobbító, vagy legalább világmegváltoztató erejében. Mert én sajnos ott tartok, hogy Julius Caesart meg lehet ölni, de ez nem jelenti azt, hogy Augustus nem kerül hatalomra.