Ha jól emlékszem, Brautigamnél, az Egy déli tábornokban olvastam, hogy valaki összeszámolta a Prédikátor könyvének az írásjeleit, hány pont és hány vesző, mert úgy érzi, hogy ezzel a könyv szegecselését fedi föl magának. Nyilván túl sok értelme nincs az egésznek, hiszen ez csak a fordítás szegecselése lehet – azt meg végképp nem tudom, hogy valóságos adatokat mondanak-e utána, és akkor a magyar változatban újra kellett számolni a vesszőket és pontokat.

Végül is mindegy, csak valami hasonlóba futottam. Írásképem javítása érdekében Petőfit másolok nap mint nap egy füzetbe, többnyire A gólya című verset, lassan már meg is tanulom, pedig tizennégy versszak. Közben viszont Petőfi központozásán értetlenkedem. Mit akarnak jelenteni a versszak végére tett kötő-, vagy elválasztó jelek? Nincs mindig, viszont van olyan is, amikor két kötőjel követi egymást (és ketten egy kérdőjelet követnek). És a kettőspontok? Mondjuk itt:

Míg társim a hazatérő tehéncsordát

Estenként kergeték:

Én udvarunkon, a nádkúp oldalánál

Húztam meg magamat.

Ha pontosvessző volna, érteném. De itt a kettőspont, legalábbis annak mai használata szerint indokolatlan, se felsorolás, se magyarázat, se részletezés, se idézet nem jön a két pont után. Ráadásul pontosvessző is van a versben, nem az a megoldás, hogy azt akkor még nem találták föl.  Jó volna látni a kéziratot, de azt sem tudom, van-e egyáltalán A gólyának kézirata, vagy ott felejtette a papírost Arany Jánosnál, Nagyszalontán.

Addig – ha valakit érdekel – az ilyen kettőspont helyett én pontosvesszőt másolok. Ahogy az Alföldet is, Petőfivel ellentétben, nagy A-val írom. hülye a sanyi.