Örül a könyvbarát közönség, végre egy könnyen olvasható Spiró. És a címe is mennyivel jobb, mint az, hogy Padmaly. Repedt kályhámon macska ül.

Persze, hogy jobb, József Attila. Egy töredék kezdő sora.

Repedt kályhámon macska ül -
ne hadd, hogy szomorú legyek,
ne hadd motyognom félszegül
hogy élni kell és nem lehet.

Nem tudom, miért emlékszem úgy, hogy valamelyik verses lemezen egy másik változatot mondanak:

ne hagyj motyognom félszegül

amikor az istenhez megyek.

Végül is mindegy, inkább az az érdekes, ahogy József Attila megalkot egy sort, és nem nyugszik, amíg a sornak meg nem találja a megfelelő helyet. A repedt kályhához a Mondd, mit érlelt.

 Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki maga él, maga keres;
levesének nincs sava-borsa,
hitelt nem ád a fűszeres;
egy tört széke van, hogy begyújtson,
repedt kályháján macska ül,
ritmust lóbál az ajtókulcson,
néz, néz, s lefekszik egyedül?

És nem csak erről az egy sorról van szó, ott van a töredékben egy másik is, de az már négy évvel korábbam, 1927-ben megvolt. Az Ó Európa hány redő második versszaka így kezdődik

Ne hadd hogy szomorú legyek
Lucie nővérem hazavár
a gyilkosokban félelem
s a félelemben a halál.

Sétálnak a sorok verstől versig, József Attilától Spiró Györgyig, és törheti a fejét az ember, hogy Spiró mire gondolt. Élni kell, és nem lehet? Néz, néz, s lefekszik egyedül? Esetleg az Istenhez megy? Vagy csak megrepedt a kályhája, és ül rajta egy macska?