Hogy unhatja, mondják. Meg hogy milyen szánalmas. Énekelni ugyanazt a számot egy életen át. Vagy még azon is túl.

Pont ez volna a lényeg: azon is túl. Egyébként sem igaz, hogy ez az egy slágere lett volna Bonnie Tylernek, még legalább kettőt tudok mondani, de tényleg ez volt a legnagyobb. De hát jó a dal, jó a szöveg, majdnem mindenki átél ilyesmit, teljes szívfogyatkozást, aki meg nem éli át, az átéli, amikor a dalt hallgatja. Így lesznek a vesztesekből győztesek. Igaz, hogy nem szeretsz úgy, mint én, legalább ez a dal, a Total Eclipse of The Heart rólam szól. Nem rólad. Hogy is van a Néróban? Ami nincs, az az enyém. A tiéd csak a minden.

Ezt tudta Bonnie Tyler a viharvert hangjával, amit egyébként nem a vihar vert, hanem egy sebészeti beavatkozás, hangszálcsomót kellett eltávolítani, ez lett belőle. Az emberek szerették, a hetvenes években divat is volt ez a füstös hangszín, ő is sikerre jutott vele, amikor azt énekelte, hogy It’s A Heartache. Amikor Meat Loafnak elment (átmenetileg) a hangja, Bonnie Tylert találta meg a zeneszerző-producer, Jim Steinman, próbálja meg ő.

Megpróbálta. Attól kezdve egy életen át énekelhette. De tényleg. Nyár elején jött volna Magyarországra, de már nem volt jól. De énekelte, kedves kis mamóka, fogyó hanggal, de rengeteg hajjal.

Szánalmas volna? Nem tudom. Csak azt, hogy így is szól valamiről, még többről is, szerelemről, életről, öregedésről, teljes szívfogyatkozásról, és nem fogyatkozó érzelmekről. Lehet, hogy szánalmas, de akkor mi nem az?