Sam Neill élete legjobb döntésének tartotta, hogy megváltoztatta a nevét. Mert volt neki több keresztneve is, leginkább a Nigel, de ezen kívül még John és Dermot is volt. Az ember innét nem érzi, mi baj lehet a Nigel névvel, jól hangzik, igazán angolos. Nigel Kennedy, Nigel Mansell, vannak néhányan. Neill Észak-Írországban született, mert katonatiszt apja ott állomásozott, de új-zélandi volt a család. Mikor hazamentek, és iskolába kellett menni, az új életet egy dadogós kisfiú kezdte el, erőteljes brit akcentussal, aki erőteljesen brit nevet viselt. Nigel Neill. Megszenvedett vele. Aztán kitalálta, hogy ő Sam, amit könnyű kimondani, rövid, barátságos, nem angol. És a magabiztosság is megjött az új névvel.

Azon gondolkodom, vannak-e ilyen magyar nevek, amelyeket nehéz viselni, amelyektől sorsfordító megszabadulni. Tasziló? Azokat biztosan gyilkolják az iskolában, de talán nincsenek is mostanában Taszilók. Mindig azt gondoltam, hogy Lajosnak lenni sem könnyű, de más okból. Gyuri? Azt hittem, az elmegy, de Habsburg György egyszer azt nyilatkozta, hogy ettől a változattól nagyon szenvedett. Mindenkinek máshogy nehéz.