Imponál a befektetett munka, a szándék és az igyekezet, de Odüsszeusz ellenáll. Sajnos nem meggyőző Christopher Nolan Odüsszeiája, ami azért baj, mert a téma így nyilván el van lőve vagy harminc évre, Trója filmet sem csináltak a Trója óta, a mozi elvesztegeti a nagy mítoszokat. Találjon ki helyettük valami újat.

Azért kár. De hát Matt Damon lesz Odüsszeusz a nyeregorrával? Rosszabb ötlet, mint Brad Pitt Akhilleusza. Közben meg olyan rendesen csinálja, lefogyott, kigyúrta magát, szakállat növesztett, meghasonul, meg ilyenek.

Rendes dolog az egész vállalkozás, feléleszteni, amit a nagymozi nagyközönsége már elfelejtett, vagy soha nem is tudott, egy kifejezetten mozis műfajban: road movie a tengeren. Mennek, mennek, hajókáznak, kikötnek hol itt, hol ott, egyre kevesebben lesznek, az idő meg csak telik-múlik. Bele sem férnek a három órába, a phaiákokat úgy, ahogy vannak, ki kellett hagyni, nem véletlenül nem mondták meg előre, ki lesz Nauszikaá. Senki, kihúzták.

Aki van, az sem görög, nemzetközi Odüsszeia, nagyon helyes, érezze csak mindenki magáénak a kalandokat, afrikaiak, indiaiak a küklopsz ellen.

Na de a küklopsz. Én bírom szegényt, meg sajnálom is, jönnek az emberek, beleesznek a juhtúróba, és aztán meg is vakítják. Ki kezdte?

A műfajban is van valami, ami ellenáll a filmesítésnek. Ha nem csak mesélik, akkor az ember a képeken találkozik a megoldatlan problémákkal. Egy küklopsznak a juhai nem óriásiak? Látom, hogy nem, de akkor azokkal a szörnyű kezeivel hogyan tudja megfejni az állatokat? A laisztrügónok (ez a szó egyébként nem hangzik el) miért mászkálnak otthon is teljes középkori páncélzatban? Tényleg ilyen pompás, ágaskodó lovacskát faragtak Trójában az uszadék fából? Milyen a szirének éneke? Ezt megoldották, a nézők fülét is betömték viasszal.

Az eleje kilátástalan, onnét simán el lehetett volna venni harminc percet, és akkor talán nincs annyira lefáradva a kedves néző. Mert a vége mégis érdekes, a nagy kibékülés helyett, jól van, anya, adjuk át a hatalmat a következő nemzedéknek, még ha az nem is méltó rá, mi meg húzzunk el nyugatra. Dantétól tudjuk, hogy annak se lesz majd jó vége.

Az új földről felhő jött, s viharja

kicsiny deszkánk gyenge orrára hullott,

s háromszor azt a vízben megcsavarta,

negyedszer a farát magasba vonta,

orrát mélybe - Valaki így akarta -

s fejünk fölött a vizet összenyomta.