Stoplis cipő

Megnéztem a napokban a berni döntőt, illetve azt, ami megmaradt belőle, körülbelül hetven percet, nem azért, hogy búsuljak, hanem mert hallottam egy érdekes elméletet. Miért is veszítettünk. Persze, van erről egy halom érdekes elmélet, hogy a németeknek nem volt veszítenivalója, bezzeg nekünk, meg hogy a doppingszerek, akkor még nem volt ellenőrzés, de mondtak egy érdekeset is.

A cipő miatt.

1945-ben az amerikaiak elfoglalták Németország nyugati felét, és ott is maradtak. Ilyenkor szinte óhatatlan, hogy a katonák összeismerkedjenek a civil lakossággal, és arra a meglepő felfedezésre jussanak, hogy hiszen ők is emberek, ezt azonban az amerikai katonai vezetés egyáltalán nem akarta. Jó, de akkor mit csináljanak? Sportoljanak. Baseballozzanak. Felfestették a pályákat, hozattak ruhákat, labdákat, ütőket, cipőket. Fogyóeszközük, többnyire cserével pótolták őket, leszámítva a cipőket, mert azt azért (akkoriban) megérte javítani. Találtak is egy sportcipőkkel kísérletező szakembert, bizonyos Adolf Dasslert, aki vállalata a stoplis baseball-cipők javítását. Addig-addig javítgatta a cipőket, amíg meg nem világosodott: ez a stopli jó ötlet. Használhatnák a futballisták is, meg tudnak állni, el tudnak indulni, fordulékonyabbak lesznek a stopliknak köszönhetően. Így aztán gyártott egy garnitúra stoplis focicipőt, és fölajánlotta a német válogatottnak, próbáljanak meg ebben focizni. Bernben ráadásul a döntő napján esett az eső, sáros, csúszós volt a pálya, és remekül kihozta a cipők előnyeit.

Ezért néztem most a fennmaradt filmeket, hátha kiderül valami, de semmi biztos. Mintha a magyarok tényleg valami szörnyű bocskorban játszanának, de nem látni a filmfelvételeken tisztán. Mindenesetre elméletnek jó, és már megint nem tehetünk semmiről.

És mi mégis adidast hordunk?