Elég sokáig nem értettem, hogy Terence Hill miért van minden filmjében karamellszínűre festve, bőrre-hajra egyaránt, aztán egy nap leesett: a szeme miatt. Hogy jobban érvényesüljön a kék a kiegészítő szín mellett.

Az egész onnét jutott eszembe, hogy mostanában jézusos filmeket nézek, Zeffirellit meg a régi hollywoodiakat, Cecile B. DeMille-től a Királyok királyát, és a minden szempontból kolosszális Türelmetlenséget 1916-ból. Közel három óra, az ember elképzelni sem tudta, hogy ilyen méretű díszleteket építettek már akkor, és a díszletekben időnként háromezer statiszta sétafikált. De a lényeg megint csak a szem, Jézusnak is következetesen kék szeme van ezekben a filmekben, mintha ez a szemszín valami különleges szellemiséggel járna együtt.

Ha jól emlékszem, a Bartók-centenárium idején kellett ifjabb Bartók Bélának tisztáznia a tényeket: édesapja szeméről mindenki megemlékezett, aki találkozott vele, ennek ellenére a szem barna színű volt, és nem kék. De messzire jutottunk Terence Hilltől.