Kagylózok koncert után, ahogy jövünk kifelé a Müpából.
- Maga is clevelander?
- Igazán?
- Az én anyám valaha a z igazgatótanács tagja volt.
És mennek tovább, nagy társalgásba merülten. Szóval vannak klasszikus zenei groupie-k. Persze, hogy vannak, kísérik a muzsikusokat, de vannak, akik egy egész zenekarba szerelmesek, és most, hogy a Cleveland Orchestra európai turnén van, mennek velük, tíz országba. Biztosan van, aki szerint ez a világ megérett a pusztulásba, ha így is lehet élni, minden ok nélkül utazgatni városról városra, esténként Martinut vagy Richard Strausst hallgatva, de én még az innenső oldalon állok, de szívesen viszonoznám a clevelandereknek a vizitet egy kelet-nyugati parti turné alkalmával.
Ráadásul a turné majdnem elmaradt, szeptemberben még sztrájkolt a zenekar, béremelést követelve. Arra azért kíváncsi vagyok, mi lett volna, ha valóban elmaradnak az előadások. Azért eljöttek volna a rajongók, és megnéznek valaki mást esténként?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.