Egyetlen európai, vagy bármilyen egyéb földrészen lévő várost sem ismerek annyira, hogy tanácsokat tudnék adni az oda utazóknak, mit nézzen meg, mit ne nézzen meg, és hová menjen illetve ne menjen. Így aztán lelkesedésem a ma született bárányé, én most fedeztem föl, hogy ilyen is van Párizsban:…
Hát, öregem, jó bolond vagy. Ez jutott eszembe az Orangerie-ben, az Henri Rousseau kiállítás elején. A képen Rousseau önmagát ábrázolja festőként, szakáll, bajusz, ecset, paletta. A gomblyukában kitüntetés, nem igazi. Körülötte az aktuális Párizs, világkiállítás, zászlók, léghajó, Eiffel torony. Ez…
Ismerősökkel külföldön találkozni. Nem mondom, hogy nem izgalmas. Milyen lesz? Ő, aki otthon a legnagyobb menő, itt kint is az marad? Beszéli a nyelvet? Az eleganciája nem kopik meg, hogyha a párizsi eleganciával vetjük össze? Büszkék leszünk rá? Vagy tudomásul vesszük, hogy aki otthon király, az…
Az ember végigmegy, mondjuk a Kossuth Lajos utcán, és szörnyülködik. A magyar utak állapota. De nem azok az utak, ahol a járművek mennek, az autóbuszok kitaposnak, és a motorosok szenvednek a nyomvályúban (ha jól mondom), hanem a sima gyalogjárós aszfalt. Csupa feltörés és pótlás, peremek és…
Ismerős arcok, zavaros elméletek, de hátha nem teljes ostobaság. Úgy kezdődött az egész, hogy Babarczy Lászlóról kerestem fényképet, és feljött Babarczy feleségének, Vajda Ágnesnek a képe. Babarczy Eszter az Apám meghalban bosszankodik, hogy annyira hasonlít az apjához, a négyszögletes nagylábujja…
Párhuzamosan olvasok két könyvet. Nincs vele semmi gond, az ember az egyik világból átlép a másikba, a másikból a harmadikba, de most ezeknek a világoknak közös szereplője is van. Az egyik világ Spiró György 1986-ja, a Repedt kályhámon macska ül, a másik Babarczy Eszter 2021-e, az Apám meghal, és,…
Lassan, de határozottan kifelé lépkedünk az évadból, az ember elkezd a háta mögé nézegetni, hogy mi is volt, hogyan is volt. Például volt két hét március elején, amikor egymás után léptek föl a moszkvai Csajkovszkij verseny győztesei. Először Alexandre Kantorow játszotta azt a művet, amelyiket a…
Megpróbáltam meghallgatni Goldmark Falusi lakodalom alcímet viselő szimfóniáját (Pittsburgh Symphony, André Previn) , és még mindig nem tudom. Nem azért, mert nem tetszik, nem azért, mert nem találom szépnek. Még a szépnél is érdekesebbnek hallom, például úgy kezdődik, ahogy Mahler 1. szimfóniája…
Régebben minden könnyebb volt. Azt mondta Petőfi: rabok legyünk, vagy szabadok, és nyilván senki nem mondta, hogy tudod mit, Sándorkám, inkább rabok szeretnénk lenni. De most? Próbálom zenére fordítani a helyzetet.
Pataky Attila vagy Azahriah?
Kis Grófo vagy Bongor?
Tóth Gabi vagy Ivan and the…
Ezer sebből nem vérzik, de a torka mégis kissé véres a Nemzeti Galéria Dolce vita-kiállításának. Hogy mást ne mondjak, a cím nem épp telitalálat, Fellini filmje csak nagy akarással hozható kapcsolatba a magyar képzőművészek itáliai élményeivel. Viszont ha már ez a cím, akkor nyilván mégis be kell…