Nem csalódás, kicsit sem az a Metropolitanben játszott Frida y Diego (teljes címén, és valamiért mindig spanyolul is mondták a teljes címet: El ultimo sueno de Frida y Diego), vagyis attól függ, mihez hasonlítjuk. Ha a Metben játszott többi operához, akkor a Tosca azért jobb. De nem…

Van egy komolyzenei lemezlovas, Dave Hurwitz, írásban és a YouTube-on értékeli a klasszikus zenei lemezeket, lendülettel és határozottan. A dolog jelenlegi állapotából fakadóan egyre inkább a múltról van szó, összegzéseket közöl, most épp egy olyan sorozata van, hogy egyes szerzők teljes életművéből…

Szelíd nyomásra, vagy inkább ösztönzésre Michael Chabon Telegraph Avenue című regényét olvasom, lemezboltosok a főszereplők, jazzt hallgatnak. Lassan haladok, mert ha egy lemezről van szó a könyvben, igyekszem meghallgatni vagy legalább belehallgatni, és ez tényleg időt igényel. Az egyik szereplő…

Ha valahová nem kell képzőművészetet vinni, az Velence. Van ott elég. Ennek ellenére visznek, mintha Velence a világ egy különleges pontja volna, ahol össze kell gyűlnie a szobroknak és festményeknek. Például a csinos kis templomban, a San Gallóban egy lengyel videóművész varázsol el egy…

Meghalt Sonny Rollins, szaxofonos, improvizáló művész, ebben a minőségben még irodalmi alak is. Legalábbis a nyolcvanas években sokak által sokat forgatott Üvöltés című válogatásban benne van, nem szerzőként, hanem szereplőként. Az írás címe félrevezető, Trombitaverseny a Mission Corralon, ehhez…

Mestre Velence után csalódás, írta a régi Panoráma útikönyvem, ipari város, onnét mennek be dolgozni a pincérek és rakodóemberek Velencébe. Ebben meg is nyugodtam közel negyven éven át. Ha csalódás, nem megyek oda, minek is mennék. Aztán mégis, és tényleg csalódás volt. De jó értelemben. Szerencsém…

Valószínűleg a legismertebb vagy legtöbbet látogatott Carlo Scarpa alkotás az Olivetti bolt a Szent Márk téren. Olivettiék írógépeket gyártottak, és amikor nagyon jól ment a bolt, akkora volt a cég, hogy megengedhetett magának egy üzlethelyiséget az árkádok alatt. Amikor nem ment olyan jól, mert már…

Emlékszem, amikor egy Svájcban élő ismerősömmel mentem Olaszországba azt kérdezte: hogy van az, hogy itt öt perc alatt több autódudálást hallok, mint Zürichben egy év alatt? Később meg azt kérdezte: hogy lehet, hogy ki van írva, nemcsak tilos a parkolás, de el is szállítják az autókat, mégis harminc…

Meghalt az amerikai tenor, Limmie Pulliam, aki húszévesen abbahagyta az éneklést, annyian mondták, hogy semmi esélye. A hangjával nincs baj, de a külsejével annál inkább. Nagy. Nem nagy, hatalmas. És nem fölfelé. Szuper-Pavarotti. Nem tudom megsaccolni se, de talán kétszázötven kiló. Hát jó.…

Ha egy képpel kellene megmutatni, mégis kicsoda volt Henri Rousseau, lehet, hogy ezt választanám. A névjegyét. Szép, komoly darab, ráírva a lehető legpolgáribb módon keresztnév és vezetéknév, alá a foglalkozása: festőművész. Jobb alsó sarokban a cím. Kinyomtattak belőle, gondolom, vagy ötszáz…