Ezt a kis elmefuttatást írtam tegnap ilyenkor:
Régebben ezt úgy mondtuk, hogy a sors keze, ma meg inkább úgy, hogy instant karma, amikor a kellemetlenkedő vagy okoskodó rögtön megbűnhődik. Kijavít valami nyelvi hibát, de azonnal elkövet két másikat. Nekem papírom is van róla, vagy ha papír pont…
A legtöbben már hazudtunk koldusoknak. Jöttek, hogy adjunk egy kis pénzt, és azt mondtuk: nincs. Vagy pláne: nem tudok segíteni, nagyon sajnálom. Vagy: ne haragudjon, csak bankkártya van nálam.
Csakhogy ez az utóbbi kezd igazzá válni. Majdnem mindenhol lehet kártyával fizetni, nem csöróg már…
Értem, hogy szenzációból élünk, abból él a sajtó, ezért van mindennap jégeső és szélvihar az időjárás jelentés szerint, de nekem különös, ami Almási-Tóth András körül történik. Hogy mindenki átvesz egy Facebook-bejegyzést, ami egy perc alatt kideríthetően pontatlan, és amúgy is tele van marhasággal.…
Premier előtti vetítésen voltam, az új Spielberget adták, nyilván nem szabad róla semmit sem mondani, vagy minél kevesebbet, ne rontsuk el a mások izgalmát. De annyit talán szabad, hogy az egésznek az a tanulsága, hogy az információt meg kell osztani az emberiséggel, nem szabad eltitkolni senki…
El sem tudom mondani, milyen sokat jelentett nekem Anna Netrebko két fellépése a Macbethben. Tényleg nem tudom, de ez nem fog megakadályozni abban, hogy kísérletet tegyek rá, csak nem most. Ez most még a másnap, amikor az ember próbál rendet tenni az érzései és az élményei között, megmagyarázni, mit…
Az ember azért ír, hogy megtudja, bizonyos dolgokról és jelenségekről mi a saját véleménye.
A miniszterelnök Párizsban járt, és megnézte a Ferenczy Károly kiállítást, meghallgatta a kurátor vezetését, de klassz, de jó, végre. Nem szotyola, hanem angol nyelvű tárlatvezetés.
Mi ez a titkos féreg,…
Időnként előkerülnek bizonyos oda nem való emberek, akik aztán óriási közönségsikert és szeretetet söpörnek be az oda nem valóságukkal. Ilyen volt Eddie, a sas, aki önveszélyesen síugrott, vagy Eric, az angolna, akiért izgulni lehetett, hogy bele ne fulladjon az ötvenméteres medencébe. És vannak…
Tegnap sajnos zöldségekkel szórakoztattam a kedves olvasót, ha valaki várta volna, hogy fölszálljon a Parsifal végén a galamb, remélem, megbocsájtott. Nem szállt föl. Húsz éve szállt föl, amikor két vézna leány rendezte az előadást, Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra. Most egy vézna leány…
Este Parsifal a Müpában, ez a galambos Parsifal, az utolsó jelenetben fölengednek egy galambot, egy kicsit röpköd, majd leszáll valamire ott a koncertterem magasában. De hát minden Parsifal madaras, az is, amit először láttam, ami az Operaházban ment. Évtizedeket kellett rá várni, de hát minden…
Persze, jó lett volna Callast látni, vagy Carusót, ahogy jó volt Pavarottit hallani, vagy Gruberovát, de minden kornak megvan a maga énekescsodája. Akiről aztán nem tud mit mondani az ember, ha kérdezik, csak hogy csodálatos volt, ahogy a hangja szárnyalt vagy körbeölelt, betöltötte a teret, akármi.…