A békétlenek tervei

A békétlenek tervei

Békésen rubinsteinezek, most éppen a Chopin mazurkákat hallgatom, gyönyörű, elegáns, finom, mély, az, aminek lennie kell. Hirtelen mégis az jut eszembe, de jó volna úgy hallgatni, ahogy nem szokta meg az ember, ahogy eszébe sem jut, hogy lehetne. Kocsissal. Ez volt valaha az ősbűn, vagy micsoda,…

A léghajó neve

A léghajó neve

Mesterséges olvasáslassítót használok, nem tudom, hogy irodalmilag hasznos-e, de zeneileg biztosan. Amikor Michael Chabon Telegraph Avenue című könyvében valami zenét vagy zenészt emlegetnek, akkor igyekszem legalább egy kicsit megismerni azt, amiről szó van. Tényleg csak kicsit, meghallgattam Miles…

Növényhatározó

Növényhatározó

Milyen szépek ezek a szilfák – sóhajtott mellettem valaki a Városmajorban, és nekem szívem fáj, és minden ízem zsibbatag. Miért nem tanultam meg soha ezeket a növényeket. Miért nem tanulom meg most. A tölgyfát felismerem a leveléről, a pineát mindenről, száráról, tűleveléről, formájáról, illatáról,…

Túlélni Rubinsteint

Túlélni Rubinsteint

Kis, béna kazetta került a kezembe, mint kiderült, annyira béna, hogy hiába hivatalos, nyomtatott betétlappal, a készítőknek nem szóltak, hogy ez a formátum egy kis befutó szalagrésszel kezdődik, így aztán hiányzik róla a Brahms B-dúr zongoraverseny eleje, a kürtök már fújják, amikor megkezdődik a…

Pópa pop

Pópa pop

Mintha az egész világ kezdene egy Eurovíziós Dalfesztivállá változni. Jönnek a művészek, és van körülbelül két percük, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ha sikerül, akkor megvan a lehetőség, kiderül, hogy tudnak-e többet is, vagy ennyi volt, két perc vagy két másodperc hírnév. Ha nincs meg ez a…

Újvilág a másvilágról

Újvilág a másvilágról

  Azon gondolkodom, hogy Bernsteint vajon valaki kitalálta, vagy magától mentek így a dolgok. Mert marketing szempontból volt vele feladat, ha megfontoljuk, hogy fiatalon befutott karmesterként az ötvenes-hatvanas években lényegében lemezre vett mindent, amit akart. És akkor átszerződött egy másik…

Ember és felsőbbrendű ember

Ember és felsőbbrendű ember

Vonnegut szerint a tralfamadoriak, akik az időt teljes egészében érzékelik, és tetszőleges irányban tudnak benne mozogni, úgy tekintenek a földlakói időérzékelésünkre, mintha a Sziklás hegységet egy távcsőn keresztül néznénk, amelyet szigorúan egy pontra szegezünk, és ez a távcső egyenletesen menne…

süti beállítások módosítása