Kíváncsi volnék, mit választanának Magyarországon a legnagyszerűbb magyar festménynek. Vagy Csontváryt vagy Munkácsyt, gondolom, talán A magányos cédrus nyerne. Angliában megvolt a választás 2005-ben, és a BBC által szervezett versenyt Turner nyerte, a Temeraire hadihajó utolsó útja a Temzén.
Ami egyébként jogos is, gyönyörű a kép, de talán az eredmény nem független attól, hogy épp 2005-ben volt a szavazás, a trafalgari csata kétszázadik évfordulóján. Márpedig a Temeraire részt vett a csatában, méghozzá dicsőségesen, nemcsak helytállt, nemcsak kivont a csatából két ellenséges hajót, de szorult helyzetből mentette ki a zászlóshajó Victoryt. Temeraire nélkül ma már mind franciául beszélnénk. Vagy ha mi nem, az angolok biztosan.
Évtizedekkel ezelőtt láttam először Turner képét, nem élőben, hanem egy fél levelezőlap méretben A festészet rövid története című könyvben, de nem felejtettem el, szóval valamit mégis tudhat a kép – annak ellenére, hogy a történetet nem ismertem hozzá. De így is hat a furcsa, fehér szellemhajó, bal oldalán ott a hold, jobb oldalán épp megy le a nap, érzi az ember, hogy valami nagyszerű és szomorú történik. Egyébként tényleg, vontatják a gőzösök (a képen csak egy gőzös) a Temeraire-t a Temzén, mondhatni nemzedékváltás zajlik a vízen, az a kis sötétbarna valami elhúzza a nagy fehéret. Azt lehet tudni, hogy a trafalgari csata után, amikor a hajók hazatértek, az akkor még ifjú Turner is kiment a kikötőbe, fent járt a Victory fedélzetén, és nyilván látta a Temeraire-t is, dicsőségesen és harci sebektől borítottan. Aztán véget értek a háborúk, és jött a gőzhajózás, a Temeraire-ből börtönhajó lett, a végén, 1838-ban eladták, szétszedték, a rezet lefeszegették róla, a fát ácsok használták föl. Néhány darabot megőriztek belőle emléktárgyként, egy trafalgari veterán a Temeraire-ből csináltatott magának új falábat. Azóta a faláb is elveszett, tán eltüzelték a rokonok, nem tudva, mit cselekszenek.