Orosz vizsgám története

Orosz vizsgám története

Előre szólok: nincsen benne semmi érdekes, éppen úgy vizsgáztam le oroszból, mint a többiek az egyetemen. Előtte meg éppen úgy tanultam, vagyis nem tanultam az orosz nyelvet, azzal hitegetve magamat, hogy valaminek a meg nem tanulása különlegesen kifinomult módja az ellenállásnak. Aztán a gimnáziumban rájöttem, hogy ez mekkora hülyeség, ha már úgyis heti két vagy három órában oroszul kell tanulni, akkor akár meg is tanulhatnám a nyelvet, de a felismerést nem követték tettek.

A záróvizsga úgy zajlott, hogy a tanárnő, akit Gulovich Izabellának hívtak, föladott egy cikket a Pravdából, rámutatott egy bekezdésre, amit föl kellett...

Viola és a vörös bika

Viola és a vörös bika

Mintha nem tartanák nagy becsben Bill Violát a Millennium Házában. Vagy magukat nem tartják nagy becsben. Vagy a látogatókat. Mindenesetre, ha nem vettem volna meg már otthon a belépőt, visszafordulok, amikor látom, hogy bemenni nem lehet, egy nagy furgon zárja el a bejárat felé vezető lépcsőt, teljes szélességében. Nem lehet bemenni, nyilván van valami.

Azt is látni, hogy nagy Red Bull feliratú asztalokat pakolnak le a kocsiról. De hát nálam a jegy, valami magyarázatot csak adnak. Odabent a pakoláshoz illő felfordulás, zaj, de Bill Viola nyitva...

Big George

Big George

Meghalt George Foreman, nehézsúlyú bokszoló, igen ő, akit kiütött Muhammad Ali Zairében, 1976-ban. Ali legnagyobb győzelme, Foreman legnagyobb veresége, amit ő elég elegánsan vett tudomásul: nem az én napom volt.

Hát nem. Foreman volt az esélyes, annak ellenére, hogy a felkészülés során felszakadt a szemöldöke, halasztani kellett a meccset, és közben ő nem bokszolhatott, nehogy újra fölszakadjon a seb. De hát nagyobb, fiatalabb és erősebb volt Alinál, pillanatok alatt verte meg Joe Fraziert, aki korábban legyőzte Alit...

A halálba táncoltatott lények

A halálba táncoltatott lények

Van az a jelenet a Star Warsban, mármint a régi Star Warsban, vagy hogy mondjam, a 4. részben, a New Hope-ban, amikor Luke Skywalker bemegy a kocsmába Obi-Wan Kenobival, és ott mindenféle lények zenélnek és isznak, össze is verekednek.  

Körülbelül ilyen a Duda Éva Társulat Bábel című előadása, csak hetven percben. Nem építik meg Bábel tornyát, nem nézi őket ijedten az Isten, nem zavarja össze a nyelvüket, tudja, hogy nincs is rá szükség. Nem is biztos, hogy mind emberek, mindenféle lények, akik bejönnek bal hátul, kimennek jobb elöl, és közben táncolnak egy kicsit. Tudom, hogy ennél több akar lenni szellemiekben is az előadás, űrutazással kezdődik, megjönnek az utazók a Föld bolygóra...

Iván és Igor

Iván és Igor

Hát hiszen jó ez. Megnyugtató érzés, mert elég sokszor éreztem úgy, hogy a világ kissé túlzásokba esik Igor Levit megítélésekor. Mintha volna egy állandó igény bizonyos mennyiségű legjobb zongoristára, ebből az egyik volna Sokolov, de egy nem elég, van még kiadó hely. Igen, Yuja Wang meg Vikingur, de itt ez az Igor Levit, aki bírja, akarja, nyilatkozza, mindenki meg van könnyebbülve, nem kell keresni tovább.

De most tényleg jó. Szeretném, ha ennél egy kicsit beljebb tudnék kerülni akár vele, akár Prokofjevvel kapcsolatban, de most nem megy. Azért el van játszva a darab, a 3. zongoraverseny, ami önmagában is figyelemreméltó teljesítmény, pláne úgy, hogy az előtte való napokon Levit eljátszott még kettőt, és a...

Közös költség

Közös költség

A 6színben voltam Falusi Mariann koncerten, pontosabban csak a próbán, amikor kifelé jövet erre lettem figyelmes. Az egész Jókai utcai ház be van molinózva, hol követhető, hol követhetetlen vádakkal, de nem is ez a szép benne, hanem a hit. Hogy ha valakinek a fejére olvassák a bűneit, akkor az megjavul. Vagy ha nem is javul meg úgy igazán, szívből, akkor is a szégyen valahogy a helyes irányba tereli a cselekvéseit: mondjuk befizeti a közös költséget.

Persze ehhez az kell, hogy az a valaki el is szégyellje magát. Ami ellene mond a korszellemnek, rögtön két oldalról is, egyfelől azt tanuljuk, hogy nem szabad másokat kicsúfolni, megszégyeníteni, másfelől meg ugyan, hol van ma már a szégyen? Hová lett az elfogadott közös minimum, amitől az eltérés (a rossz...

Búette duettek

Búette duettek

Menet közben kapcsolódtam be a nagy duett első részébe, de nem volt érdektelen az egész. Csak pár percet kellett várni, és jött Nagy Feró Molnár Anikóval az oldalán, vagy fordítva. Látszott, hogy apait-anyait beleadtak mind a felkészülésbe, mind az előadásba, körülbelül annyit foglalkoztak a rájuk mért feladattal, amennyit a felkészülésükről forgatott videóban látni lehetett. Nem táncolnak, nem énekelnek – rendben van. A szöveget sem tanulják meg, de biztos ennek is van valami oka, így bájosabb, így természetes, vagy így közöljük a nézőkkel, mennyire nagyra tartjuk őket. Az is hülye, aki minket néz.

A zsűri értékel, hogy mennyire jó nézni őket (ezt talán nem mondták, túl nagy hazugság lett volna), mennyire odafigyelnek egymásra (ezt viszont tényleg...

Történelmi hűség

Történelmi hűség

Akármilyen meglepő, Orlando az Egyesült Államok negyedik leglátogatottabb városa. Az első három nem annyira meglepő, New York, Miami és Los Angeles, de Orlando? A magyarázat a tematikus parkokban rejlik, itt van a legtöbb ilyen jellegű intézmény, Disney World, SeaWorld és társaik. Közben van egy száz éve alapított múzeuma is a városnak. Nyilván nem látogatják a tömegek, de talán lehet tenni valamit az ügy érdekében. Erre gondolt a múzeum 2021-ben frissen kinevezett igazgatója, Aaron De Groft is, amikor azt mondta, hogy hamarosan az Orlando Museum of Arts blockbuster kiállításai országos figyelmet fognak kiérdemelni...

Gubaidulina

Gubaidulina

gubaidulina_obituary_c_bodil_maroni_jensen.jpg

Valamiért szeretem azokat a szavakat, amelyekben a tulajdonnév válik köznévvé. A legtöbb ilyen persze bizonyos termékek gyártójának a neve, vagy a gyártási név, van, amikor vetélkednek is a gyártók, az átlátszó ragasztószalagot felváltva nevezték (neveztük) tixónak vagy celluxnak. Nem is tudom, most melyik változatban a gyakoribb. Azt se tudom, mi lehet az oka, hogy mindkettőben előfordul az x.  

Elég szomorú oka van annak, hogy ez most eszembe jutott: 93 évesen meghalt a zeneszerző Sofia Gubaidulina. Tatárnak született, a Szovjetunióban töltötte az ifjúságát, már elmúlt hatvan, mire Németországba költözhetett, nem a karrier kedvéért, hanem csak hogy tényleg békén hagyják. Addig a műveit otthon...

Időutazók dala

Időutazók dala

A Vígszínház elég nyavalyáska Büszkeség és balítélet feldolgozása csak nem enged el, napok óta dudorászok magamban egy Händel-dallamot. Mert hogy ez is egy Jane Austen-adaptációban hangzott el, az Emma című filmben. A helyzet is hasonló, Emmának is zongoráznia kell, mint a Büszkeségben Elizabeth-nek, ő több sikerrel teszi, és még énekel is hozzá, amihez csatlakozik Mr Churchill. Szép az egész. Amit énekelnek, ária egy Händel operából, a Ptolemaioszból, új és angol szöveggel. Annyira új a szöveg, hogy nem is létezett, amikor még így öltözködtek az emberek, ebben a formában 1928-ban jelent meg nyomtatásban. Az ember azt hinné, hogy ilyen költségvetésű filmekben van valaki, aki erre figyel, de a jelek szerint nincs. Vagy kicsire nem adnak.

süti beállítások módosítása