
Mikor elkezdtem hallgatni, iszonyat soknak tűnt a tíz óra, amennyi alatt felolvassa Kemény Lili a Nem című könyvét. Ha végighallgatom egyáltalán. Most meg már kezdem beosztani, jaj, mindjárt vége, takarékoskodni kell, bár vannak jelöltjeim, akikkel folytatni akarom majd a hallgatást, de akkor is: ez olyan különös. Őszinte és kegyetlen. Magával is, másokkal is. Nem lennék a pasija, mert mindent, de tényleg mindent elmesél róla. Viszont lennék az apja, mert klassz lehet, ha valakinek ilyen lánya van.
Mégis.
Muszáj mondani, hogy Ewan McGregor keresztneve kiejtve nem íven, hanem juen. Nem kabinetkérdés, de meglepő tévesztés valakitől, aki részint angolból fordít, részint filmtörténetet tanított az egyetemen. És, persze, olyan dolog, ami írásban soha nem is derülne ki, igazi ki nem kényszerített hiba, ha nem olvasná föl Kemény Lili önmagát, nem is zavarhatna senkit. Igazából csak azt akartam jelezni: az olvasó undok. A hallgató még inkább.






