Még mindig Nádas Pétert olvasom, és az ő halott barátait, és erre a mondatra akadtam: „Olyan volt, mint Melis György az ápolt visegrádi kertjében a mindenféle neves vendége körében, akik mind élénken beszélgettek és csicseregtek egymással, miközben Melis nemhogy nem figyelt rájuk, mit össze nem…
