Kazettát hallgattam, még a régi időkből, amikor az üres kazetta is akkora kincs volt, hogy nem hagyta az ember a végeket szabadon, így Dvořák 8. szimfóniája után váratlanul magyarul kezdett el énekelni valaki. „Tiszta lelkű hű szerelmem”. A Lammermoori Lucia legvége. Réti József. Ma van a századik…

Az talán köztudomású operai vagy opera körüli történet, hogy Monique Montagne, (itt mindig hozzá kell tenni, hogy Karajan nevelt lánya) megnézte a Bal lábam című filmet, és az a típusú mozizó volt, aki ott marad a stáblistára is. Most meg pláne ott maradt, mert egy tenor az Un’aura amorosát…

Nem állítom, hogy nem mondvacsinált a probléma, de azért művészetbefogadási koncepciós probléma lehet, hogy vajon rendes dolog-e az, amit a Bach-passiók, vagy más passiók, vagy bármilyen tragédiák esetében teszünk. Már az, hogy élvezkedünk. Hogy a szenvedést gyönyörködésre használjuk föl, és minél…

Igazából tudjuk: nem Salieri ölte meg Mozartot, hanem Mozart ölte meg Salierit. Mert a zsenik már csak ilyenek, felégetik maguk körül mindazt, amit művészetnek gondolnak a kortársak, kikövetelik maguknak a teljes figyelmet, az utókor meg bölcsen bólogat: sajnáljuk, nekünk csak a lángeszűekre van…