Egy festő, egy vámtisztviselő

Egy festő, egy vámtisztviselő

Hát, öregem, jó bolond vagy. Ez jutott eszembe az Orangerie-ben, az Henri Rousseau kiállítás elején. A képen Rousseau önmagát ábrázolja festőként, szakáll, bajusz, ecset, paletta. A gomblyukában kitüntetés, nem igazi. Körülötte az aktuális Párizs, világkiállítás, zászlók, léghajó, Eiffel torony. Ez…

Párizsi randevú

Párizsi randevú

Ismerősökkel külföldön találkozni. Nem mondom, hogy nem izgalmas. Milyen lesz? Ő, aki otthon a legnagyobb menő, itt kint is az marad? Beszéli a nyelvet? Az eleganciája nem kopik meg, hogyha a párizsi eleganciával vetjük össze? Büszkék leszünk rá? Vagy tudomásul vesszük, hogy aki otthon király, az…

Aszfalttörténelem

Aszfalttörténelem

Az ember végigmegy, mondjuk a Kossuth Lajos utcán, és szörnyülködik. A magyar utak állapota. De nem azok az utak, ahol a járművek mennek, az autóbuszok kitaposnak, és a motorosok szenvednek a nyomvályúban (ha jól mondom), hanem a sima gyalogjárós aszfalt. Csupa feltörés és pótlás, peremek és…

Ismerős arcok

Ismerős arcok

Ismerős arcok, zavaros elméletek, de hátha nem teljes ostobaság. Úgy kezdődött az egész, hogy Babarczy Lászlóról kerestem fényképet, és feljött Babarczy feleségének, Vajda Ágnesnek a képe. Babarczy Eszter az Apám meghalban bosszankodik, hogy annyira hasonlít az apjához, a négyszögletes nagylábujja…

Hat a Kata

Hat a Kata

Megpróbáltam meghallgatni Goldmark Falusi lakodalom alcímet viselő szimfóniáját (Pittsburgh Symphony, André Previn) , és még mindig nem tudom. Nem azért, mert nem tetszik, nem azért, mert nem találom szépnek. Még a szépnél is érdekesebbnek hallom, például úgy kezdődik, ahogy Mahler 1. szimfóniája…

süti beállítások módosítása