Nem becsapás, csak játék, és eléggé föl is hívják a figyelmet a játékra ahhoz, hogy ne érezzük becsapva magunkat. A Mai Manó Házban még a jövő héten megnézhető a Shimmel Zohar-kiállítás, egy nemrég fölfedezett 19. századi New York-i fotós hagyatéka, aki egy napfényes műteremben készítette különös képeit különös emberekről.
Játéknak azért elég jó, mert végig van játszva, amikor azt mondaná az ember, hogy ilyen nincs, görkorcsolyás szendvicsasszony, ruhájára tűzött fényképekkel csalogatja a lehetséges klienseket, akkor kiderül, hogy éppenséggel lehetséges, a görkorcsolya a 19. században már föl volt találva. Ilyen sincs, óvszert kötögető leány, de kiderül, hogy létezett a segédeszköz, bár ebben a formában nem hiszem, hogy megbízható fogamzásgátló lett volna.
Mindegy, a képek szépek, a technika korhű, és van, akinek örömet okoz, ha azt érzi, hogy átlát a szitán. Ha jól veszem észre én is épp ezzel foglalkozom. Az eredeti kiállításhoz azért mi is hozzáadjuk a magunkét, ha nem is fényképen, de egy történettel, amely szerint az amerikai hódok megmentője Kossuth Lajos lett volna. A hódokat annyira vadászták a prémjükért, hogy már a kihalás szélére jutottak. Persze, a hódprém értékes, ráadásul a nyúlszőrrel ellentétben vízálló, így a belőle készített kalap nagyszerű viseletnek számított az esernyő feltalálása előtt. (Ámbár azt nem tudom, mikor találták föl az esernyőt.) És ekkor jött Kossuth Lajos. Megérkezett Amerikába, gyújtó hatású beszédeket mondott, és ha a hadsereg nem is indult meg Magyarország fölszabadítására, de az emberek elkezdtek Kossuth-kalapot viselni, ezáltal a hódok megmenekültek.
Hogy miért ne lehetne Kossuth-kalapot hódszőrből készíteni, azt sajnos nem tudom.